Hajósi-pincefalu, mint az épített örökség része
Kategória: épített környezet
A Hajósi-pincefalu története szorosan kötődik Hajós város történelméhez. III. Károly idején gróf Csáky Imre kalocsai érsek német telepesekkel népesítette be a vidéket. Csáky Imre érsek az 1728-ban kelt szerződésben, írásban kötelezte a betelepített svábokat a szőlőtermelésre. A szőlőből dézsmát, a borból tizedet kellett szolgáltatni a földesúrnak, aki a kalocsai érsek volt.
A Hajósi Pincefalu a népi építészet egyedülálló ékköve. A Duna régi medrének törésvonalán alakult ki: ez választotta el egymástól a szőlő és gyümölcstermesztésre alkalmas agyagos, homokos területeket a kötöttebb talajútól. A lösztalajba vájták, azt a ma már több mint 1200 présház borospincéit, ahol a hajósi borok érlelődnek. A pincefalu településszerkezete egyedülálló: a présházak egy külön települést alkotva a gazdák lakóhelyétől teljesen elkülönülten, a településtől mintegy három kilométerre helyezkednek el. A pincefalu térképe nagymértékben eltér a lakóépületek szerkezetétől. 1200 borospincéből, 24 kacskaringós utcácskából áll. Az utcák hol szélesebbek, hol keskenyebbek, helyenként faszobrokkal díszített terek és tisztások színesítik. A présházak előtti szabad területen diófák, meggyfák és szilvafák találhatók.
Az első présházak vályogfallal, deszkaoromzattal és nádtetővel készültek. A borospince volt a helyi emberek éléskamrája is egyben. Itt tárolták a bort, a burgonyát, az almát, a paprikát, valamint itt savanyítottak borecettel.
A pincefalu meghatározó stílusjegye a népi barokk.
A Hajósi Barokk Kastély és barokk kert
A Kalocsai Érsekség, hivatalos nevén Kalocsa-Kecskeméti Érsekség, egyike az I. István által alapított egyházmegyéknek.. Hajós város a Duna–Tisza közén, Baja és Kalocsa városok között félúton fekszik, a Duna egykori árterén. A nagyközség elsősorban szőlőtermesztéséről vált híressé, mint a Hajós–Bajai borvidék északi települése.
A település nevét egy 1366-os oklevélben említették először. A török hódoltság előtti helység vásártartási joggal rendelkezett. Magyarország három részre szakadását követően meglehetősen gyéren lakott a vidék. A törökök kiűzése után mint elnéptelenedett települést említi egy 1690-ből származó dokumentum.
A harcok elmúltával a terület gróf Csáky Imre kalocsai érsek birtokába került, aki 1710 és 1732 között töltötte be tisztségét. Kérésére és javaslatára német telepesekkel, Bussen és Tittelhoff sváb községek lakosaival népesítették be Hajós vidékét. A Kalocsai Főszékesegyházi Levéltárban őrzött dokumentumok szerint Csáky érsek birtokára 1722 és 1732 között 122 család telepedett le. Patachich Gábor, az első Kalocsára költöző érsek 1739-ben megkezdte a kastély építését. Az újonnan elkészült épület vidéki udvarház szerepét töltötte be, amely alkalmassá vált az érseki reprezentációra is. A kastély máig is látható barokk pompáját Batthyány József érsek idején, 1766-1767-ben nyerte el. Az idők során több ünnepélyes esemény történt itt: például az újonnan kinevezett Patachich Ádám kalocsai érsek 1776 októberében Hajóson vette át a palliumot Migazzi bíboros, bécsi érsektől.”
Városy Gyula érsek az elődje, Haynald Lajos bíborosérsek által alapított gyermekotthont a kastélyban helyezte el, ehhez az épületet átalakították, új boltozatokat építettek, közfalakat bontottak el, az addig zsindelyfedésű tetőt cseréppel borították, és eltávolították az utcai homlokzat erkélyét is. Az átalakítás terveit Kikindai Aladár érsekuradalmi mérnök utasításai alapján Greiff József hajósi építőmester készítette el, a kivitelezést Salacz Sándor kalocsai kőművesmester végezte.
1990-ben a gyermekotthon felvette az intézményt megalapító Haynald Lajos bíborosérsek nevét.
1998-ban a gyermekotthon kiköltözött a kastélyból.
2008-ban Bács-Kiskun megye EU-s pályázatot nyert a kastély turisztikai vonzerővé fejlesztésére.
2009.09 – 2010. 07. a kastélyt teljes körűen felújították.
2010.09. 24. a kastélyban megnyílt a Hajósi Érseki Kastély Látogatóközpont. A hajósi volt érseki kastély Bács-Kiskun megye legrégebbi, a Dél-alföldi Régió második legrégebbi kastélya, amely építészettörténeti, művészettörténeti és kultúrtörténeti adottságait tekintve is az egyik legjelentősebb épület az Alföldön.
Hajósi Szent Imre Római Katolikus Kegytemplom, Plébánia, Kálvária és Szűz Mária kegyszobra
Csáky érsek 1728-ban igényesen tervezett barokk templomot alapított és az ideérkező nagyszámú zarándok rövidesen igényelte a templom átépítését. Az imameghallgatások és csodás gyógyulások eredményezték az 1749-es, majd az 1752-es egyházi kivizsgálást. Klobusiczky Ferenc kalocsai érsek látva a hiteles kegyelmi történéseket 1752-ben új, rokokkó stílusú főoltárral ajándékozta meg Hajós templomát, és elhelyezte rajta – tisztelete jeléül – Szűz Mária kegyszobrát a gyermek Jézussal.
Michael Erhart ulmi mester műhelyéből származik a késő gótikus Szűz Mária kegyszobor. Az óhazában nagy tisztelettel övezett szobor az utolsó betelepültekkel, elsősorban Anna Maria Hall asszonnyal érkezett, „kísérve” népét az új hazába.
A 18. század végén, 1794-ben, gróf Kolonics László érsek kezdeményezésére VI. Pius pápa kegyhellyé nyilvánította a templomot.
A plébániaház a 18. században épült copf stílusban, rajta az érseki címer.
A plébánia melletti Kálvária a 19. század végén épült. A stációkban a pécsi Zsolnay gyár kerámia domborművei vannak.
Cabernet látogatóközpont
Hajós-Pincefalu központjában az egykori uradalmi pince épületében egy élményközpontú kiállító tér, turisztikai információs központ és multifunkciós rendezvénytér nyitotta meg kapuit 2019. szeptember 21-én.
A kiállítás bemutatja:
- a hajósi borvidék borászatait és boraikat
- a hajósi pincefalu múltját és jelenét
- a sváb szőlőművelést
- a magyarországi borlovagrendeket
- a magyarországi borrégiókat
- a szőlőműveléshez kapcsolódó szenteket
- a pincefalvakat
A különleges rendezvényterem ideális színtere akár 40 fős
- borkóstolónak,
- céges rendezvénynek,
- családi és baráti rendezvénynek,
- minikonferenciának.
A látogatóközpont munkatársai információt nyújtanak a Hajós-Pincefalu borairól, pincészeteiről, a város és a pincefalu rendezvényeiről, szálláshelyeiről, egyéb szolgáltatásokról, továbbá a környék látnivalóiról.
Őrjeg és szőlőhegyei Natúrpark
2020. áprilisának első napján hazánk tizenhatodik natúrparkja kapta meg a névhasználati jogosultságot a természetvédelemért felelős agrárminisztertől.
A Duna ártere és a Duna–Tisza közi homokhátság határán húzódó lápvidék déli részét nevezték hagyományosan Őrjegnek. A Duna hajdani vízi világának utolsó hírmondója a Vörös-mocsár ma már természetvédelmi oltalom alatt áll, természeti értékeit tanösvényen ismerhetjük meg. A térség egyetlen városi jogállású települése a pincefalujáról és az abban érlelt boráról híres Hajós. A natúrparki kezdeményezéshez Császártöltés, Érsekhalma, Homokmégy és Öregcsertő csatlakozott még.
A natúrpark létrehozásának lehetőségét a térségben természetközeli és ökológiai gazdálkodást folytató fiatal gazdálkodó családok vetették fel elsőként, akik az elmúlt években következetesen dolgoztak az Őrjeg gazdag természeti és táji örökségének megőrzéséért. Tevékenységük középpontjában a természetközeli gazdálkodás folytatása, azon belül is a legeltetéses állattartás, mint tájfenntartó tevékenység népszerűsítése, a védett természeti értékek megőrzése és monitorozása mellett, a vízszabályozás újragondolása és egészséges helyi termékek előállítása állt. E tevékenységek szélesebb körű, hatékonyabb és hosszú távon is eredményes folytatásához a natúrpark biztosíthat megfelelő kereteket.
Schőn Mária munkássága
Schőn Mária több mint három évtizedes kutatómunkája során szinte minden témakört gyűjtött, illetve segítséget nyújtott néprajzkutatók, néprajz szakos egyetemi hallgatók kutatásaihoz. Nem kétséges, hogy az ő jóvoltából is Hajós a megye és az ország néprajzi szempontból legkiemelkedőbb módon dokumentált sváb települése.