Hajós - Pincefalu
A Pincefalu története
A Hajósi Pincefalu a népi építészet egyedülálló ékköve. A Duna régi medrének törésvonalán alakult ki: ez választotta el egymástól a szőlő és gyümölcstermesztésre alkalmas agyagos, homokos területeket a kötöttebb talajútól. A lösztalajba vájták kézzel azt a ma már több mint 1200 présház-borospincéit, ahol a hajósi borok érlelődnek. A pincefalu településszerkezete egyedülálló: a présházak egy külön települést alkotva a gazdák lakóhelyétől teljesen elkülönülten – a településtől mintegy három kilométerre – helyezkednek el. Hangulatos utcákat alkotnak az egymás mellett sorakozó borospincék.
Csáky Imre érsek az 1728-ban kelt szerződésben, írásban kötelezte a betelepített svábokat a szőlő termelésre. A szőlőből dézsmát, a borból tizedet kellett szolgáltatni a földesúrnak, aki a kalocsai érsek volt. Ekkor a szőlőskertek és a pincék a maitól délre, Hild területén helyezkedtek el, az ott található barlangrendszerben.Az első présházakt vályogfallal, deszkaoromzattal és nádtetővel készültek. Ezekből csak 1-2 maradt mára fenn.
1851-es adatok szerint Hajóson 553 holdon termeltek szőlőt és 363 pince volt. 1874-től a falu pincecsőszöket alkalmazott. Az 1890-es évekre a szőlőterület 1200 holdra, a présházak száma 850-re nőtt.
A Pincefalu legrégebbi ma is álló présháza 1840-ben épült, ami a város tulajdona.
A gyarapodás mellett csapások is érték a pincefalut: ezek közül legnagyobb a filoxéravész és a peronoszpóra. Az 1874. és 1879. évi termés a hatósági intézkedések ellenére szinte teljesen megsemmisült. A megoldást az ellenállóbb homoki fajták és amerikai alanyra oltott európai nemes szőlő vesszők jelentették, illetve a permetanyagok kedvezményes árusítása. Az 1900-as évek elejére állt vissza a termelési rend, az öregek elmondása szerint ekkor emelkedett a márkás homoki borok közé a hajósi vörösbor.
Az ekkor épült pincék már téglából és cserépfedéssel készültek, díszítő motívumként a szőlő és a nap jelent meg.
A harmincas-negyvenes években rengeteg pince épült, persze már az új technológiával. 1935-ben 1812 holdon termesztettek szőlőt, melynek termése évi mintegy 25-30 ezer hektoliter volt.
A háború után a falu lakosságának kitelepítése súlyos csapás volt a pincefalura: a gazdáktól elvették házaikat, pincéiket. A betelepülők nem értettek a szőlőtermesztéshez, borkészítéshez. A hatvanas évekre a hajósiak visszavásárolták házaikat, pincéiket, kezdett visszaállni a rend. A hetvenes évektől számos pince épült, ekkor kezdett kialakulni a pincefalu mai hangulatos, parkosított jellege. Mára egyre több pince vendégek fogadására, elszállásolására alkalmas: megjelentek a padlástér beépítésével a vendégszobák, miniatűr de teljes komforttal.
Szálláshelyek a Pincefaluban
A nyolcvanas évektől megélénkült a borturizmus, amelynek jó alapja a hajósi svábok német nyelvtudása és vendégszeretete. Sorra nyílnak a Pincefaluban a vendéglátóhelyek, a kilencvenes évektől a családi borházak.
1982-tõl kerül megrendezésre minden év májusában az Orbán Napi Borünnep. Az esemény hamar nemzetközi hírnévre tett szert, elsősorban német nyelvterületen. A kapcsolódó eseményeken sokezres tömeg gyűlik össze a pincefaluban és annak hűs présházaiban, hogy egy pohár hajósi bor mellett beszélgessenek.
2003 óta szeptember közepén szüreti fesztivál is színesíti a Pincefalu életét.
Nem esett még szó a pincefalu legfontosabb lakójáról: a hajósi borról.
A homokos feltalaj lösz altalajt rejt maga alatt, mely kiemelkedő minőségi, jellemzően vörös borokkal hálája meg gazdái munkáját.
Legfontosabb vörösborfajták: Kékfrankos, Cabernet Franc és Sauvignon, Zweigelt és Pinot Noir. A Kadarka régen Hajós zászlósbora volt, azonban mára kezd eltűnni, mivel kevésbé alkalmas a modern technológiával való termesztésre. Fehérborokban a cserszegi fűszeres és az olaszrizling a legjellemzőbb.
Várjuk Önt egy pohár borra a Hajósi Pincefaluban!
Forrás: T. Kiss Tamás – Tibori Tímea: Hajósország /Művelődéskutató intézet, Budapest 1988/